3 év
Azt hiszem, amikor azt mondtam "mostantól nyitott szemmel járok" nem gondoltam, hogy rögtön lesz is okom rá. Tegnap találkoztam valakivel. És hazudnék, ha azt mondanám, nem fogott meg. Helyes, vidám szemű, barna hajú srác. Ő is fiatalabb, mint én, de ez nem volt nálam akadály soha :) Azóta bejelölt iwiw-en (ami azt jelenti, hogy szinte azonnal rámkeresett :), én pedig visszajelöltem és írtam neki pár sort. Mondjuk nem lepődnék meg, ha nem válaszolna vagy nem keresne többet, hiszen a képeim elég egyértelműen mutatják, hogy van barátom. De ha mégis... szerintem nem ellenezném, hogy 1x-2x találkozzunk. Abban még nincs semmi.
Sajnálnám, ha teljesen eltűnne az "életemből".. ki tudja később mi lesz. Az augusztus mindjárt itt van és ő még egy "nem tudomot" sem ejt el mostanában. Ha ezt sokáig így folytatjuk, nem hiszem, hogy oké lesz részemről.. 7 hónapja ugyanazon a ponton vagyunk, se előre se hátra nem mozdul semmi és ez bosszantó. Engem bosszant. Őt lehet, hogy nem, de nekem ez így nem "kapcsolat" már igazán. Fura, hogy ezt most mondom, pontosan 3 évvel azután, hogy július 23-án összejöttünk Balatonfüreden.. Azok a régi szép idők :) És én mennyire nem vettem komolyan.. De amikortól én komolyan veszek valamit, akkor tényleg komolyan veszem. Ő pedig azt hiszem kicsit fordítva van ezzel.
Vajon lehet nekünk közös jövőnk? Vajon mi tényleg tudnánk együtt csinálni?
Már nem vagyok olyan biztos magamban...
posted by csokiscsiga @ 11:42 AM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home