“Fashion, beauty and style – with a brain.”
Jézusom! Oké.. nyugi, nyugi. Szóval felvettek az Elle-hez gyakornoknak!!! :)
El se hiszem!! Jaj, nem akarom elkiabálni, mert még hétfőig.. mi van, ha azt mondják, hogy mégse? De annyira örülök!
Egy álmom, a legnagyobb álmom vált/válik valóra ezzel!!! Mióta az Elle megjelent Magyarországon lenyűgözve olvasgatom a cikkeket, nézegetem a szebbnél szebb fotókat benne. A kedvenc magazinom lett. És nem érdekel ki mit mond, én igenis tudom, hogy ez nem egy buta, cosmopolitan-féle divatlap tele szextippekkel. Az Elle igényes, színvonalas, szép és és.. ok, valljuk be drága lap. De ha belegondolsz, egy évre ötezervalahányszáz forint azért nem olyan nagy kiadás. Néhányan húszezret is elköltenek cigire évente! És az még árt is az egészségnek!
Szóval maradjunk annyiban, hogy mindenki arra költi a pénzét, amire jónak tartja.
Én személy szerint az Elle-ről nehezen mondanék le. :)
Amit tudni érdemes a magazinról, hogy az 1940-es években alapították Franciaországban. Azóta a világ legnagyobb divatlapjává nőtte ki magát: 35 kiadás, a világ 6 kontinensén. Többek között 5 éve Magyarországon is megjelent.
Visszatérve azért nem ment olyan simán ez az egész "utcárólbemegyekés..léccihagylegyekújságírónálatok"-dolog. Már hétvégén elhatároztam, hogy akkor hétfőn lesz az a nap, amikor erőt veszek magamon és végre meglépem azt, amit olyan régóta akartam, de sosem volt elég bátorságom hozzá. Olyan 11 óra magassában értem a szerkesztőségbe. A recepciónál egy 50-es körüli mosolygós nő ült. Odaléptem hozzá és elmondtam mi járatban vagyok, mire a tudtomra adta, hogy még (hétfő délben!) senki sincs bent az újságírók közül. Tanácsolta, hogy jöjjek vissza délután-estefelé, akkor tudok illetékesekkel beszélni.
Mivel fél 7-ig órám volt a suliban csak utána tudtam visszamenni, de gondoltam (tapasztalataim azt súgták), jobb később, mint korábban. Ezennel egészen az irodáig jutottam. Bent teljes sötétség. Mély levegő..mély levegő.. Hirtelen egy fiatal nő lépett ki a konferenciateremnek látszó helyiségből. "Hát te? Miben segíthetek?"
Gyorsan elhadartam, mi járatban vagyok, mire elnézést kért - mivel épp megbeszélést tartanak - és mondta, hogy mindjárt szól a főszerkesztő nőnek. Kb. két-három percet ácsorogtam ott, mikor Vass Virág libbent ki az ajtón. Fiatalos, üde, meg kell hagyni nagyon helyes nő. Igazából szép. De nem azért, mert a legújabb trendet követő ruhát és sminket viseli. Kisugárzása van.
Kedvesen megszólít, én pedig újra elszavalom a mondókámat. Nagyon sajnálja, de épp a nap végén vannak egy hosszú megbeszélés után és megkér, hogy jöjjek vissza másnap 2 és 6 között, amikor ráérek. Megköszönöm, elnézést kérek a zavarásért és halkan kisétálok az ajtón.
Másnap délután 4 óra körül kissé feszült hangulatban, de újra megjelenek a szerkesztőségben. Az egyik újságíró lány leültet egy székre és pár perc türelmet kér, ugyanis épp konferencia van. (nahát, ki gondolta volna?) Az előttem lévő asztalon 'random' Elle számok hevernek, a falakon különböző sztárok plakátméretű fotói. (A bejárattal szemben pl. Angelina Jolie fekete-fehér portéja függ) Alig, hogy körbenézek, hirtelen Vass Virág terem előttem. Szokásos szelid mosoly és egy hozzá illő finom, nőies kézfogás következik, s ahogy elmegy mellettem az irodája felé, megcsap kellemes, virágos parfümjének illata.
Hellyel kínál, majd rövid bemutatkozás után eddigi munkáim felől érdeklődik. Nálam van egy interjúm (a Rákos Péteres persze - ezennel is bocsánat, remélem nem sértem senki emberi jogait), amit rögtön oda is adok neki, majd hozzáteszem, hogy az önéletrajzom is a dossziéban van.
Látszik, hogy szemével átfut az első pár soron, bele-beleolvasgat a cikkbe, aztán az önéletrajzomat kezdi fürkészni.
"Oh, melyik számban volt a tiéd a hónap levele?"
Kicsit belepirulok, majd bevallom nem tudom pontosan, úgy emlékszem egy novemberi szám volt. (Francba, hogy lehetek ilyen sügér, hogy még ezt sem tudom!)
De szerencsére látszik, hogy nem ezen van a hangsúly, csak mosolygunk.
Ezután vagy húsz perc beszélgetés következik. Mesélek az MTI-s gyakorlatomól (bár az persze egészen más műfaj) meg arról, hogy engem nem éppen a suliban sujkolt politikai vonal érdekel, az Elle pedig egyértelműen a kedvenc lapom (és Oh mit nem adnék, ha valaha is megjelenne egy cikkem e fantasztikus magazin oldalán!).
Mikor az órarendemre terelődik a szó, már gyanús a dolog. Amikor pedig Krúdy Tamás főszerkesztő helyettes asztala felé sétálunk, hogy bemutasson, akkor már fülig ér a szám. Na persze csak diszkréten.
Még egy-két dologot elmagyaráz a lapról és a lehetséges feladataim milyenségéről, majd ezzel a mondattal búcsúzunk: "Akkor hétfőn!"
Lélegzetvisszafojtva, megköszönve mindent, egy határozott, de lassú moszdulattal csukom be az ajtót magam mögött.
Az ajtón túl pedig szélesen mosolygok bele a világba. Mostmár csak bizonyítani kell.
posted by csokiscsiga @ 5:36 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home