Álomból valóság?
Azt hiszem megéltem életem legszörnyűbb fejfájását. Semmi másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy végre befekhessek az ágyamba és annyit aludhassak, amennyit bírok. Persze mindezt egy azt megelőző algopirin bevétele után.
Ez 3 és fél óra lett végül, délután 1-től. A migrén elmúlt és mostmár csak vigyorgok, mint egy vadalma, bedagadt szemekkel.
Alex tündéri volt. Mikor hazaértem rögtön befektetett az ágyba, készített nekem egy sajtos kiflit, elhúzta a függönyöket és rámparancsolt, hogy aludjak. Mikor felébredtem ott ült mellettem az ágyon, megsimogatta a fejem és kért, hogy aludjak még. (Biztos olyan fejem volt, mint aki egy hete nem hunyta le a szemét.)
Írnom kéne. De nem ilyen szemétbevaló marhaságokat, hanem komoly újságíróhoz méltó, felhasználható cikkeket, amiktől vsz. nem undorodok meg 2 nap múlva sem.
Kezdem úgy érezni, hogy elszállt a múzsa angyala. Csak akkor jönnek az ötletek, ha mérges, szomorú, elkeseredett, csalódott vagyok vagy már-már a sírógörcs kerülget. Miért?
Nem lehet ezt így csinálni. Hogy lesz így az álomból valóság?
posted by csokiscsiga @ 12:09 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home