Filmélmény
Toldi mozi. Ma így nevezzük: alternatív, retro, oldschool. Pedig egyszerűen csak nem cineplex.
Van akinek tetszik, van akinek nem. Mindenestre külön élmény egy hypersuper, dolbisurround movie-kat megszokó, a világ egyik legnagyobb városában(Sydneyben) felnövő sráccal lehuppanni egy pisiszagú teremben, azokba a skodából kiszeparált narancssárga fotelekbe. Legalábbis úgy néztek ki.
Összesen 8 sor, szintkülönbség nélkül, úgyhogy a bemutató filmek alatt azon imádkoztam, hogy nehogy érkezzen egy kosárlabdacsapat, akiknek az előttünk lévő sorok valamelyikébe szól a jegyük. Ha kosárlabdacsapat nem is, de egy nyakigláb, nagyfejű csak leült elém a film kezdete előtt 1 perccel. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy mivel felirat nélküli filmről volt szó, legalább a sorok követése miatt nem kellett nyújtogatnom a nyakamat.
A szabadság vihara, az 56-os eseményeket és a magyar vizilabda csapat melbourne-i olimpián lejátszott véres mékőzését meséli el dokumentumfilm formájában. Ez utóbbi csak akkor esett le, mikor már a film felénél jártunk és még mindig nem jött maga a film, színészekkel stb.
Azért tetszett. Főleg így angolul, magyar szöveg-áthallásokkal. Ezáltal kicsit kívülállóként mégis büszkeséggel eltelve néztem végig az alig 90 perces alkotást. Hiába.. kis ország, nagy tettek :)
http:// origo.hu/filmklub/20060505tarantino.html
posted by csokiscsiga @ 1:46 PM
0 Comments:
Post a Comment
<< Home