Tegnap este annyira belemélyedtem John Gray könyvébe, hogy azon találtam magam, hogy már éjjel 1 óra is elmúlt. De megérte. Mintha minden megvilágosodni látszana.. mintha konkrét válaszokat kaptam volna a kérdéseimre. És azt hiszem ezennel el is hagyhatjuk a "mintha" és "volna" szócskákat.
Ki ne tette volna még fel a kérdést (és most rólunk, Nőkről beszélek): "Tényleg ennyire máshogy gondolkodnak a férfiak?" Nos, a válasz egyértelműen Igen. Még akkor is, ha néha - egy kellemes beszélgetés után - úgy érezzük, mintha valahol mélyen
egyformák lennénk. Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne tudnánk
férfi aggyal gondolkodni. És ez a KULCS! Ahhoz, hogy elérjük, amit szeretnénk egy férfinél, bizony nem elég
női praktikákon törni a fejünket - sőt jobb is, ha távol tartjuk magunkat tőlük, úgyanis a legtöbb pasi megérzi a fondorlatot és az esetek többségében mi kerülünk ki aranyérmes hárpiaként a szituációból. Ehelyett egyszerűen próbáljuk
megérteni őket. Ezt tanácsolja John Gray is
A Férfiak a Marsról jottek, a Nők a Vénuszról c. könyvében.
Sokáig a kezembe se vettem az irományt, mert azt gondoltam közhelyekkel van tele. Ha pedig valóban akkora siker volt és sokan olvasták, akkor meg miért nem változott semmi? A nők még mindig nem értik a férfiakat, több a válás mint valaha és a férfiak sem lettek nőszakértők. Erre most sem tudom a választ, csak sejtem: egy ilyen könyvet nem elég egyszer elolvasni. Ez amolyan zsebkönyv, éjjeliasztalkakönyv, mindignálunkvankönyv kéne, hogy legyen :)
De térjünk a lényegre. Az egyik legfontosabb dolog, amit megértettem tegnap éjjel az az, hogy a férfiak
szeretnek időnként eltávolodni. Ha egy férfinak nincs módja erre, sosem alakul ki erős vágy benne a közelségre. Az író ezt "gumikötél effektus"nak hívja, mégpedig azért, mert ha mindenféle piszkálás nélkül (pl. Jaj drágám, mi a baj? miért nem beszélsz róla?) hagyjuk őket időnként visszavonulni barlangjukba, akkor előbb-utóbb - magukban megemésztve a problémát vagy egyszerűen csak az egyedüllét örömeit kiélvezve és feltöltődve - visszajönnek hozzánk. Ezt persze meg kell érezni.. És meg kell próbálni sértődés nélkül onnan folytatni, ahol abbahagytuk. Nem mondom, hogy könnyű (mert minket nőket nem ilyen fából faragtak), de ahogy mondani szokták: "gyakorlat teszi..".
A másik dolog, amit minden nőnek tudnia kell, hogy a férfiak
mindent szó szerint értenek. Ha azt mondjuk "Mi soha nem megyünk sehova. Mindig csak itthon ülünk" - a férfi úgy értelmezi, hogy azt gondoljuk, hogy tényleg soha nem megyünk sehova együtt, sőt magára vonatkoztatja, hogy ő micsoda egy lusta alak, hogy még arra sem képes, hogy elvigyen minket valahova. Holott mi csak hangsúlyozni szerettük volna a
sohá-val, hogy "olyan jó lenne, ha elmennénk valahova."
Ugyanebből ered a férfiak próblémafelismerési módja: számukra addig nincs probléma, amig nem mondjuk ki. NAGYON FONTOS:
"A nők emlékezzenek rá, hogy a férfiak a Marsról jöttek: nem magától értetődő a számukra, hogy apró figyelmességeket tegyenek. Nem azért adnak kevesebbet, mert nem szeretik a párjukat, hanem, mert azt hiszik, ők már eleget adtak. Ne vegye ezt a személye elleni sértésnek! Ösztönözze újabb szeretetmegnyilvánulásokra a párját azzal, hogy
megmondja, mit szeretne tőle."
