Lost in translation

Félelem...

2007-11-23T16:27:00.000+01:00

Ma tudatosult bennem valami. Félek.
Félek attól, hogy elvesztem őt... a szeretetét, a vonzódását, a lelkét, ami hozzám köti. Nagyon félek. És közben tudom, hogy butaság. Hiszen nem is vesztettem még el így senkit.
És mégis. Megmagyarázhatatlan érzés ez. Néha tör rám, de akkor elég hozzá egy kósza megjegyzés, egy negatív személyes üzenet (azon a fránya) Msn-en és nekem rögtön beindul az agyam. Gondolok mindenfélét és ez persze sosem pozitív. Messze megyek és nem találom a visszautat. Túl messze... az a baj.
Ezt írja Paulo Celho ugyanerről:
"A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, elkezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet nevetségesen hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik."
Mennyire rátapint a lényegre. Olyan dolgokat mond ki, ami bennünk van, de nem fogalmazódott meg. Talán sose fogalmazódna, ha valaki, mondjuk Coelho le nem írná ilyen egyszerűen.
Sokfajta félelem van, ezernyi árnyalat. Bennem most ez a legerősebb. És nem akarom. Dehát ki szeret félni? A kötéltáncos a cirkuszban. De az egy egészen másfajta félelem. Izgalmas. Az én félelmem, nem az. Nem éltet, hanem lassan megmérgez. Először engem, aztán minket.

Szeretet vagy félelem?
Én a Szeretetet választom.

3 év

2007-07-23T11:42:00.000+02:00

Azt hiszem, amikor azt mondtam "mostantól nyitott szemmel járok" nem gondoltam, hogy rögtön lesz is okom rá. Tegnap találkoztam valakivel. És hazudnék, ha azt mondanám, nem fogott meg. Helyes, vidám szemű, barna hajú srác. Ő is fiatalabb, mint én, de ez nem volt nálam akadály soha :) Azóta bejelölt iwiw-en (ami azt jelenti, hogy szinte azonnal rámkeresett :), én pedig visszajelöltem és írtam neki pár sort. Mondjuk nem lepődnék meg, ha nem válaszolna vagy nem keresne többet, hiszen a képeim elég egyértelműen mutatják, hogy van barátom. De ha mégis... szerintem nem ellenezném, hogy 1x-2x találkozzunk. Abban még nincs semmi.
Sajnálnám, ha teljesen eltűnne az "életemből".. ki tudja később mi lesz. Az augusztus mindjárt itt van és ő még egy "nem tudomot" sem ejt el mostanában. Ha ezt sokáig így folytatjuk, nem hiszem, hogy oké lesz részemről.. 7 hónapja ugyanazon a ponton vagyunk, se előre se hátra nem mozdul semmi és ez bosszantó. Engem bosszant. Őt lehet, hogy nem, de nekem ez így nem "kapcsolat" már igazán. Fura, hogy ezt most mondom, pontosan 3 évvel azután, hogy július 23-án összejöttünk Balatonfüreden.. Azok a régi szép idők :) És én mennyire nem vettem komolyan.. De amikortól én komolyan veszek valamit, akkor tényleg komolyan veszem. Ő pedig azt hiszem kicsit fordítva van ezzel.
Vajon lehet nekünk közös jövőnk? Vajon mi tényleg tudnánk együtt csinálni?
Már nem vagyok olyan biztos magamban...

Mars és Vénusz

2007-07-02T13:42:00.000+02:00

Tegnap este annyira belemélyedtem John Gray könyvébe, hogy azon találtam magam, hogy már éjjel 1 óra is elmúlt. De megérte. Mintha minden megvilágosodni látszana.. mintha konkrét válaszokat kaptam volna a kérdéseimre. És azt hiszem ezennel el is hagyhatjuk a "mintha" és "volna" szócskákat.
Ki ne tette volna még fel a kérdést (és most rólunk, Nőkről beszélek): "Tényleg ennyire máshogy gondolkodnak a férfiak?" Nos, a válasz egyértelműen Igen. Még akkor is, ha néha - egy kellemes beszélgetés után - úgy érezzük, mintha valahol mélyen egyformák lennénk. Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne tudnánk férfi aggyal gondolkodni. És ez a KULCS! Ahhoz, hogy elérjük, amit szeretnénk egy férfinél, bizony nem elég női praktikákon törni a fejünket - sőt jobb is, ha távol tartjuk magunkat tőlük, úgyanis a legtöbb pasi megérzi a fondorlatot és az esetek többségében mi kerülünk ki aranyérmes hárpiaként a szituációból. Ehelyett egyszerűen próbáljuk megérteni őket. Ezt tanácsolja John Gray is A Férfiak a Marsról jottek, a Nők a Vénuszról c. könyvében.
Sokáig a kezembe se vettem az irományt, mert azt gondoltam közhelyekkel van tele. Ha pedig valóban akkora siker volt és sokan olvasták, akkor meg miért nem változott semmi? A nők még mindig nem értik a férfiakat, több a válás mint valaha és a férfiak sem lettek nőszakértők. Erre most sem tudom a választ, csak sejtem: egy ilyen könyvet nem elég egyszer elolvasni. Ez amolyan zsebkönyv, éjjeliasztalkakönyv, mindignálunkvankönyv kéne, hogy legyen :)

De térjünk a lényegre. Az egyik legfontosabb dolog, amit megértettem tegnap éjjel az az, hogy a férfiak szeretnek időnként eltávolodni. Ha egy férfinak nincs módja erre, sosem alakul ki erős vágy benne a közelségre. Az író ezt "gumikötél effektus"nak hívja, mégpedig azért, mert ha mindenféle piszkálás nélkül (pl. Jaj drágám, mi a baj? miért nem beszélsz róla?) hagyjuk őket időnként visszavonulni barlangjukba, akkor előbb-utóbb - magukban megemésztve a problémát vagy egyszerűen csak az egyedüllét örömeit kiélvezve és feltöltődve - visszajönnek hozzánk. Ezt persze meg kell érezni.. És meg kell próbálni sértődés nélkül onnan folytatni, ahol abbahagytuk. Nem mondom, hogy könnyű (mert minket nőket nem ilyen fából faragtak), de ahogy mondani szokták: "gyakorlat teszi..".

A másik dolog, amit minden nőnek tudnia kell, hogy a férfiak mindent szó szerint értenek. Ha azt mondjuk "Mi soha nem megyünk sehova. Mindig csak itthon ülünk" - a férfi úgy értelmezi, hogy azt gondoljuk, hogy tényleg soha nem megyünk sehova együtt, sőt magára vonatkoztatja, hogy ő micsoda egy lusta alak, hogy még arra sem képes, hogy elvigyen minket valahova. Holott mi csak hangsúlyozni szerettük volna a sohá-val, hogy "olyan jó lenne, ha elmennénk valahova."
Ugyanebből ered a férfiak próblémafelismerési módja: számukra addig nincs probléma, amig nem mondjuk ki. NAGYON FONTOS:
"A nők emlékezzenek rá, hogy a férfiak a Marsról jöttek: nem magától értetődő a számukra, hogy apró figyelmességeket tegyenek. Nem azért adnak kevesebbet, mert nem szeretik a párjukat, hanem, mert azt hiszik, ők már eleget adtak. Ne vegye ezt a személye elleni sértésnek! Ösztönözze újabb szeretetmegnyilvánulásokra a párját azzal, hogy megmondja, mit szeretne tőle."

It is up to us

2007-04-04T22:58:00.000+02:00

Why is life so complicated... and unpredictable?
I have been looking for something so desperately and now when i could get it I just have to say no. Because I can't accept it. Not right now.
I wish it happened in 1 and half a year!
I would be looking for a permanent job and that would be a perfect start: coordinator or photo editor at Elle magazine. I am 23 and doing Uni 24/7 (ok, almost) .. just can not afford to take a full time job and not finish what is.. a must. It sounds sooo good though!!! Ahhhh!
Anyway, don't cry! I have other plans which are even more exciting! I wanna go to Sydney from September to do my practice semester at an Australian mag!! :) Pls, pls help me to be able to make it!!!! It would mean so much to me! Not only because that would be a great experience and fun, but because I would see my sweet boyfriend who I miss so much since we haven't seen each other for 3 months (in 45mins) exactly!!
Life is so cruel.. sometimes I really feel like I can't do it anymore, but on another day when I wake up in my bed I just feel everything so close.. so easily attainable.. so cheerful..
Something makes me keep on doing. I can not stop.
I beleive in destiny but I also beleive that we choose our life.. we choose what we are suffering from, what we hate so much, what we have to deal with day by day..
This is our life and we could change it in a minute. But do we really want to?

2007-03-15T16:25:00.000+01:00

-Who are you and how did you get in here?

-I am a locksmith. And... I am a locksmith.

Haboskávé

2007-01-29T15:21:00.000+01:00

Jól érzem magam a bőrömben. Most jó. Még semmi sem dölt el..
Kezd kiteljesedni az életem, a személyiségem. Örömmel vetem bele magam új gondolatokba, azt hiszem bátrabb lettem. Miért féltem úgy magamtól, nem tudom. Hazudnék, ha azt mondanám, többé nem számít már az emberek véleménye.. megveszem és Felveszem a legőrültebb maskarát, amihez kedvem van; elmegyek egyedül moziba vagy beülök a kedvenc kávézómba egymagam, ha úgy esik jól és gondolkodás nélkül ki merek menni Sydneybe szerencsét próbálni.. DE most közelebb vagyok hozzá, mint bármikor korábban!

Szabad döntések, függetlenség, fiatalos hóbortosság, nőiesség, komoly célok és közben szerelem és haboskávé!!!

Flamenco

2006-11-04T20:56:00.000+01:00

Szenvedély, erő, ferfias nőiesség, ritmus, temperamentum, érzelmek kavalkádja- ezt jelenti számomra a Flamenco. Bár még sosem táncoltam, libabőrös lesz a hátam, ha csak nézem.. Ahogy együtt tapsolnak, kopognak a lábukkal valami ősi érzés fog el. Mintha ez ritmus benne lenne a véremben.
Pedig szőke vagyok és semmi közöm (tudtommal) déli népekhez.. mégis. IMÁDOM! :)

You can watch it here:
http://graf-martinez.info/guitarist/video.html

Dutch feeling

2006-10-18T09:57:00.000+02:00

Tegnap kicsit kívülről láttam magamat és a magyar embereket. Egészen különleges élmény volt. Nem mondom, hogy ilyet még soha nem éltem át, de most valahogy felnagyítva éreztem azt, amit máskor csak sejtek.
Holland diákok érkeztek a sulinkba, én pedig elvállaltam, hogy 2 napot pesztrálom őket - idegenvezetek, beszélgetek, kérdezek és kérdésekre válaszolok, együttműködöm, részt veszek a programokban, jól érzem magam, ilyesmi.
A tegnapi nap programja: közös vetélkedő "My town, your town" címen. Gyakorlatilag ismerkedés a holland és magyar kultúrával egy megadott témában, majd egy kreatív prezentáció készítése és előadása kb. 10 percben. Ennyit a formaiságról.
Mi a "Hungarian and Dutch food" témát kaptuk, amit meglehetősen szervezetlen, de hosszú előadással prezentáltunk. Mindegy, a lényeg, hogy jól éreztük magunkat.
A nap jelentős részét az Árkád Inter Sparjában töltöttük különféle magyar ételek/élelmiszerek tanulmányozásával és a holland diáklányok kiváncsi, olykor hüldező megnyilvánulásának "társaságában".

A bevásárlókörút végén a kosár tartalma:

1 db kefír (nem ismerik a hollandok -ki gondolta volna! a nagy tehénfejő nép!)
1 db traubiszóda (ginger ale magyar style)
1 db zacskós meggyleves (a legnagyobb ámulatot kiváltó attrakció! "ez olyan, mint a gyümölcs shake?!")
4 db túró rudi (a pöttyős az igazi! - ezt feltétlenül hozzá kellett tennem. - 98%-ban ízlett!)
1 zacskó Duna kavics (old school édesség a javából. Kiváncsi tekintetek, de abszolút nyerő!)

A prezentációk szenzációsan sikerültek, kreatívabbnál kreatívabb ötletekkel álltak ki a "színpadra" a csoportok. Élvezet volt nézni.
Meglátásom szerint a legnagyobb különbség a magyar és a holland tanoncok között, hogy a hollandok sokkal felaszabadultabbak, optimistábbak, mosolygósabbak, nyitottabbak. De ez szerencsére ragadós!
Miért nem tudunk mi is ilyenek lenni?
Csak lazítani kéne egy kicsit. Fűben ülni, csokit enni, mosolyogni .. Ez olyan megeröltető?

Csak.. szép. Szerintem.

2006-10-06T22:40:00.000+02:00

Christie Turlington

Szőke nőből barna?

2006-10-06T22:16:00.000+02:00

Mostmár teljes biztonsággal mondom ki, az Elle-nél vagyok gyakornok. Igen. IGEN! :)
Nagyon-nagyon örülök, hogy így alakult és ekkora mázlim volt. Vagy a sors akarta így vagy nemtom. A lényeg, hogy mostmár OTT vagyok. Megyek minden hétfőn és csinálom keményen, amit megkövetel a főnök néni és akárki, akinek segítségre van szüksége.
Azért az például tök jó lenne, ha mondjuk később meg már 2x egy héten járhatnék be.. majd 3x, esetleg 4x-5x.. hm... és végül, ottragadnék. Úgy véletlenül. Mert már mindenkinek olyan természetes, hogy ott vagyok. Hiányom felborítaná a napi munka szerves részét. Egyszerűen nélkülözhetetlen lennék.
Na de persze, ne essünk túlzásokba. Örüljünk csak ennek, ami megadatott és próbáljunk maximálisan élni a lehetőséggel. Így szól a fáma, nem igaz?

Mellesleg van itt még valami. Pár napja (egészen pontosan kedd óta) gyökeres fordulat következett be személyes megjelenésemben, amivel - mint tudjuk - önmagunkat próbáljuk kifejezni. Nos, szőkéből barnába léptem át. Mármint, hogy a hajam. Szőkéből barna lett.
Csodás hamvas, világosbarna. Tulajdonképpen, szürke. De mindegy. Ezt ki akartam próbálni. Milyen barnának (szürkének) lenni.
Megmondom úgy, ahogy van. Kedd óta csak és kizárólag (különböző mintájú és színű)fejpántban megyek emberek közé, ugyanis a hajam töve (ahol lenőtt az alatta lévő szőke festék) egy árnyalattal sötétebb színben pompázik. Egyelőre. Várom, hogy kopjon. Majd a mosással. Idővel. (Tegnapelőtt 3x mostam hajat. Eredmény: semmi.)
De nincs para. Majd csak lekopik egyszer! (mint a tüntetők a Kossuth térről. haha.) Na jó ez nem volt vicces. Akkor most megyek is, mert ebből a blogírásból már sok jó nem fog kisülni. Gondolom.

“Fashion, beauty and style – with a brain.”

2006-09-27T17:36:00.000+02:00

Jézusom! Oké.. nyugi, nyugi. Szóval felvettek az Elle-hez gyakornoknak!!! :)
El se hiszem!! Jaj, nem akarom elkiabálni, mert még hétfőig.. mi van, ha azt mondják, hogy mégse? De annyira örülök!
Egy álmom, a legnagyobb álmom vált/válik valóra ezzel!!! Mióta az Elle megjelent Magyarországon lenyűgözve olvasgatom a cikkeket, nézegetem a szebbnél szebb fotókat benne. A kedvenc magazinom lett. És nem érdekel ki mit mond, én igenis tudom, hogy ez nem egy buta, cosmopolitan-féle divatlap tele szextippekkel. Az Elle igényes, színvonalas, szép és és.. ok, valljuk be drága lap. De ha belegondolsz, egy évre ötezervalahányszáz forint azért nem olyan nagy kiadás. Néhányan húszezret is elköltenek cigire évente! És az még árt is az egészségnek!
Szóval maradjunk annyiban, hogy mindenki arra költi a pénzét, amire jónak tartja.
Én személy szerint az Elle-ről nehezen mondanék le. :)

Amit tudni érdemes a magazinról, hogy az 1940-es években alapították Franciaországban. Azóta a világ legnagyobb divatlapjává nőtte ki magát: 35 kiadás, a világ 6 kontinensén. Többek között 5 éve Magyarországon is megjelent.

Visszatérve azért nem ment olyan simán ez az egész "utcárólbemegyekés..léccihagylegyekújságírónálatok"-dolog. Már hétvégén elhatároztam, hogy akkor hétfőn lesz az a nap, amikor erőt veszek magamon és végre meglépem azt, amit olyan régóta akartam, de sosem volt elég bátorságom hozzá. Olyan 11 óra magassában értem a szerkesztőségbe. A recepciónál egy 50-es körüli mosolygós nő ült. Odaléptem hozzá és elmondtam mi járatban vagyok, mire a tudtomra adta, hogy még (hétfő délben!) senki sincs bent az újságírók közül. Tanácsolta, hogy jöjjek vissza délután-estefelé, akkor tudok illetékesekkel beszélni.
Mivel fél 7-ig órám volt a suliban csak utána tudtam visszamenni, de gondoltam (tapasztalataim azt súgták), jobb később, mint korábban. Ezennel egészen az irodáig jutottam. Bent teljes sötétség. Mély levegő..mély levegő.. Hirtelen egy fiatal nő lépett ki a konferenciateremnek látszó helyiségből. "Hát te? Miben segíthetek?"
Gyorsan elhadartam, mi járatban vagyok, mire elnézést kért - mivel épp megbeszélést tartanak - és mondta, hogy mindjárt szól a főszerkesztő nőnek. Kb. két-három percet ácsorogtam ott, mikor Vass Virág libbent ki az ajtón. Fiatalos, üde, meg kell hagyni nagyon helyes nő. Igazából szép. De nem azért, mert a legújabb trendet követő ruhát és sminket viseli. Kisugárzása van.
Kedvesen megszólít, én pedig újra elszavalom a mondókámat. Nagyon sajnálja, de épp a nap végén vannak egy hosszú megbeszélés után és megkér, hogy jöjjek vissza másnap 2 és 6 között, amikor ráérek. Megköszönöm, elnézést kérek a zavarásért és halkan kisétálok az ajtón.

Másnap délután 4 óra körül kissé feszült hangulatban, de újra megjelenek a szerkesztőségben. Az egyik újságíró lány leültet egy székre és pár perc türelmet kér, ugyanis épp konferencia van. (nahát, ki gondolta volna?) Az előttem lévő asztalon 'random' Elle számok hevernek, a falakon különböző sztárok plakátméretű fotói. (A bejárattal szemben pl. Angelina Jolie fekete-fehér portéja függ) Alig, hogy körbenézek, hirtelen Vass Virág terem előttem. Szokásos szelid mosoly és egy hozzá illő finom, nőies kézfogás következik, s ahogy elmegy mellettem az irodája felé, megcsap kellemes, virágos parfümjének illata.
Hellyel kínál, majd rövid bemutatkozás után eddigi munkáim felől érdeklődik. Nálam van egy interjúm (a Rákos Péteres persze - ezennel is bocsánat, remélem nem sértem senki emberi jogait), amit rögtön oda is adok neki, majd hozzáteszem, hogy az önéletrajzom is a dossziéban van.
Látszik, hogy szemével átfut az első pár soron, bele-beleolvasgat a cikkbe, aztán az önéletrajzomat kezdi fürkészni.
"Oh, melyik számban volt a tiéd a hónap levele?"
Kicsit belepirulok, majd bevallom nem tudom pontosan, úgy emlékszem egy novemberi szám volt. (Francba, hogy lehetek ilyen sügér, hogy még ezt sem tudom!)
De szerencsére látszik, hogy nem ezen van a hangsúly, csak mosolygunk.
Ezután vagy húsz perc beszélgetés következik. Mesélek az MTI-s gyakorlatomól (bár az persze egészen más műfaj) meg arról, hogy engem nem éppen a suliban sujkolt politikai vonal érdekel, az Elle pedig egyértelműen a kedvenc lapom (és Oh mit nem adnék, ha valaha is megjelenne egy cikkem e fantasztikus magazin oldalán!).
Mikor az órarendemre terelődik a szó, már gyanús a dolog. Amikor pedig Krúdy Tamás főszerkesztő helyettes asztala felé sétálunk, hogy bemutasson, akkor már fülig ér a szám. Na persze csak diszkréten.
Még egy-két dologot elmagyaráz a lapról és a lehetséges feladataim milyenségéről, majd ezzel a mondattal búcsúzunk: "Akkor hétfőn!"
Lélegzetvisszafojtva, megköszönve mindent, egy határozott, de lassú moszdulattal csukom be az ajtót magam mögött.
Az ajtón túl pedig szélesen mosolygok bele a világba. Mostmár csak bizonyítani kell.

Boldog ballerina

2006-09-25T23:39:00.000+02:00

Visongó, rohangáló gyerkőcök. Úgy 25 egyszerre, egy helyen. Nem semmi.
De édesek. Gyönyörűek. Őszinték, mosolygósak, cserfesek és.. szabadok.
Szabadon futkosnak, nevetnek, kérdeznek, amikor kedvük tartja. Szemükből süt az ártatlan tisztaság.
Mind egytől egyig okosak. Mind tudja, mit akar és mit nem. Kivétel nélkül kiforrott egyéniségek.
Én meg csak ülök és bámulom őket. Magasabb vagyok, mégis felnézek rájuk.
Kérdeztél már meg gyereket, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz?
Pontos elképzelésük van róla. Mindegyiknek. Tudják azt is, hogy lesz-e férjük, hány gyerekük lesz és hogy milyen anyukák vagy apukák lesznek ők maguk.

Elkezdődik a táncóra. Futás körbe-körbe. Ez a bemelegítés.
A kör közepén dundi, rövid göndörhajú kislány álldogál. Egyáltalán nem azért, mert meg van szeppenve. Csak épp nincs kedve céltalanul szaladgálni. Inkább leül egy sarokba és csendben Micimackó módra gondol-kozik. Nem tudom megállni, hogy ne őt nézzem.
De eljött a játék ideje. Mókusost, mókusost!!! - üvöltik egyszerre. Az óvónéni hulahoppkarikákat szór a padlóra, s a következő percben mindenki elfoglalja a helyét egy-egy karikában. Tapsra szaladgálni kezdenek, majd egy másik karikába huppannak. Igen ám, de közben csökken a karikák száma is. Egy gyerkőcnek nem jut hely. Ki kell állnia.
Konfliktushelyzet, amelyről néha tudomást sem vesznek, máskor meg komoly vitákat, sértődéseket,sőt olykor sírás-rívást okoz.
Van egy mókamester is a csoportban. Barna kislány, piros kendővel a fején. Nagy fazon. Vagány, szókimondó, eleven és mindig van egy vicces megjegyzése, akármi legyen is a gyakorlat.
Egy igazi démon -ahogy mondani szokták, de ő még csak most töltötte be az 5-öt.

"Tetszik a ruhám?" - áll elém egy kislány az óra végén. Mosolyognak hatalmas kérdő szemei. Alig, hogy megdícsérem barbirózsaszín tüllszoknyáját, megáll mellette a kék dresszes barátnője és nekemszegi a kérdést: "Te ki vagy?"

Hogy én ki vagyok? Hát... ö... izé. Tudod, én már nagy felnőtt vagyok, éppen ezért.. nem tudom.
Jaj, dehogynem. Persze, hogy tudom. 22 éves tanuló vagyok, szeretek táncolni, olvasni, írni, moziba járni, barátokkal találkozni..
"Én ballerina vagyok" - szólal meg a tüllszoknyás és kettőt pördül maga körül, széles mosoly a száján. Csak úgy sugárzik, hogy boldog. Egy boldog ballerina.

Őszinte jegyzet

2006-09-24T20:49:00.000+02:00

Hát ez haláli jó!! Hahahaha! Mindenkinek el kéne olvasni!!!

http://index.hu/velemeny/jegyzet/flet060921/

Hazám, hazám...

2006-09-20T23:19:00.000+02:00

Elképesztő, hogy mi zajlik ebben az országban. Komolyan mondom, hogy lassan kezdem szégyellni, hogy ebben a társadalomban élek.
Nem arról van szó, hogy nem lehet lázadozni, tüntetni vagy petíciót írni és a Kossuth téren lobogtatni. Demokráciában élünk vagy miben, teljesen jogos. Nade azért legyen már annyi önbecsülésünk, önkritikánk, ESZÜNK, hogy nem megyünk fejjel a falnak. Nem dobálunk részegen kukákat, sörösüvegeket, széket, téglát és mindent, ami a kezünkbe kerül, veszélyeztetve ártatlan emberek életét, csak mert nem tetszik, ami van. Olyan ez a társadalom egy személyben, mint egy hisztis gyerek. Á, nem is! A világ leghülyébb, leghisztisebb gyereke is százszor intelligensebb, mint ez az elvetemült (tulajdonképpen) céltalanul törő-zúzó tömeg.

Kérdés, hogy mikor lesz vége? És mi lesz, ha vége lesz?
Marad egy, a bizalmát 100%-ig elvesztett Gyurcsány a kormány élén? Vagy talán Orbán Viki-Viktor, a „hős” megmenti az országot a vandáloktól, a megszorító-csomagtól és egy békés, boldog, nemzeti öntudatú nép élén büszkén átveszi a trónt?

Én személy szerint azt tartom a legszomorúbbnak, hogy olyan a felhozatal, amilyen.
Miért nincs egy normális, intelligens, hozzáértő, hiteles és bizalmat sugárzó politikus/miniszterelnök jelölt ebben az országban?!

Filmélmény

2006-09-17T13:46:00.000+02:00

Toldi mozi. Ma így nevezzük: alternatív, retro, oldschool. Pedig egyszerűen csak nem cineplex.
Van akinek tetszik, van akinek nem. Mindenestre külön élmény egy hypersuper, dolbisurround movie-kat megszokó, a világ egyik legnagyobb városában(Sydneyben) felnövő sráccal lehuppanni egy pisiszagú teremben, azokba a skodából kiszeparált narancssárga fotelekbe. Legalábbis úgy néztek ki.
Összesen 8 sor, szintkülönbség nélkül, úgyhogy a bemutató filmek alatt azon imádkoztam, hogy nehogy érkezzen egy kosárlabdacsapat, akiknek az előttünk lévő sorok valamelyikébe szól a jegyük. Ha kosárlabdacsapat nem is, de egy nyakigláb, nagyfejű csak leült elém a film kezdete előtt 1 perccel. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy mivel felirat nélküli filmről volt szó, legalább a sorok követése miatt nem kellett nyújtogatnom a nyakamat.

A szabadság vihara, az 56-os eseményeket és a magyar vizilabda csapat melbourne-i olimpián lejátszott véres mékőzését meséli el dokumentumfilm formájában. Ez utóbbi csak akkor esett le, mikor már a film felénél jártunk és még mindig nem jött maga a film, színészekkel stb.
Azért tetszett. Főleg így angolul, magyar szöveg-áthallásokkal. Ezáltal kicsit kívülállóként mégis büszkeséggel eltelve néztem végig az alig 90 perces alkotást. Hiába.. kis ország, nagy tettek :)

http:// origo.hu/filmklub/20060505tarantino.html

Álomból valóság?

2006-09-16T12:09:00.000+02:00

Azt hiszem megéltem életem legszörnyűbb fejfájását. Semmi másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy végre befekhessek az ágyamba és annyit aludhassak, amennyit bírok. Persze mindezt egy azt megelőző algopirin bevétele után.
Ez 3 és fél óra lett végül, délután 1-től. A migrén elmúlt és mostmár csak vigyorgok, mint egy vadalma, bedagadt szemekkel.

Alex tündéri volt. Mikor hazaértem rögtön befektetett az ágyba, készített nekem egy sajtos kiflit, elhúzta a függönyöket és rámparancsolt, hogy aludjak. Mikor felébredtem ott ült mellettem az ágyon, megsimogatta a fejem és kért, hogy aludjak még. (Biztos olyan fejem volt, mint aki egy hete nem hunyta le a szemét.)

Írnom kéne. De nem ilyen szemétbevaló marhaságokat, hanem komoly újságíróhoz méltó, felhasználható cikkeket, amiktől vsz. nem undorodok meg 2 nap múlva sem.
Kezdem úgy érezni, hogy elszállt a múzsa angyala. Csak akkor jönnek az ötletek, ha mérges, szomorú, elkeseredett, csalódott vagyok vagy már-már a sírógörcs kerülget. Miért?
Nem lehet ezt így csinálni. Hogy lesz így az álomból valóság?

Megoldás

2006-09-14T16:52:00.000+02:00

Minden megoldódott. Megnyugodtam. :)
Kimentem elé a reptérre és együtt hazajöttünk. Útközben elmesélte, hogy mi történt a 3 nap alatt. Hát, elég sokminden. A legdurvább, hogy kb. egy hónap múlva megy Büsszelbe, ahol a CNN egy 1 órás dokumentumfilmet csinál róluk (meg a diabetes buszról)!! Váooooo!!! :)
Ja, és a legfelsőbb főnöke (akivel az Alex beszélgetett rólam) küldött nekem egy Novo Nordisk-os mappát, mert mondta az Alex, hogy újságírónak tanulok! Édes!
Hm, kb. most így ennyi.
Plusz elfogadták a kérelmem, hogy felvehessek még 2 tárgyat!!! Ahj, annyira örültem neki!!!
Nagyon fontos volt. Mert akkor így nem leszek iszonyúan lemaradva kreditügyileg.
LOl :)

MÁS:

Ma világszerte több mint 300 millió embert fenyeget a cukorbetegség kialakulásának veszélye, az előrejelzések szerint 2025-re a mai 194 millió csaknem duplájával, 333 millió cukorbeteggel kell számolnunk világszerte.

A cukorbetegség gyakoriságának meredek növekedése az elhízás világméretű terjedésével függ össze, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által 5 évenként közzétett jelentés szerint az elkövetkező 20-25 évben meg fog duplázódni a cukorbetegek száma. A betegség egyre inkább a fiatalabb korosztályok körében terjed. Jelenleg az európai államokban a lakosság 4-5%-a cukorbeteg, az Egyesült Államokban ez az arány eléri a 7-8%-ot.

"A legújabb adatok szerint a cukorbetegség ma Magyarország lakosságának 5-6 százalékát érinti, és a betegek körülbelül felének nincs tudomása a problémájáról. Nagyon fontos, hogy a betegséget időben észleljék, és megkezdjék a megfelelő kezelést, mivel sokszor már csak a szemészeti, vese-, vagy szívérrendszeri problémák jelentkezésekor derül ki a diabétesz."

Kapcsolódó linkek:

http://novonordisk.com
http://unitefordiabetes.org
http://diabet.hu

Szeretem

2006-09-13T23:42:00.000+02:00

Elsimított ügy. Ki tudja már meg az igazságot? Senki.
Asszem nem is érdekel. Úgyis tudom, amit tudok, éreztem, amit éreztem és nekem ennél nem kell több. A megérzéseimben még soha sem csalódtam.
Hazudni lehet, de úgyis legjobban az szív, aki teszi. Ez köztudott. De a legeslegjobban? Az, aki tudja, hogy a szemébe (jelen esetben fülébe) hazudnak és nem szól.. inkább okosan hallgat és elfogad. Mert jobb a békesség. Jobb a pókerac és a belenyugvás, hiszen úgysem tudjuk bebizonyítani.

Fenéket! Azért hallgatok, mert, mert.. szeretem. Minden lódításával, bosszantó titokzatosságával, büszkeségével, ellentmondásosságával, lustaságával, gatyátahogykibújtbelőle-földönhagyásával.. minden "férfiasságával" együtt, Szeretem.
Túlságosan szeretem.

2006-09-13T08:27:00.000+02:00

08.21. a legelső mozdulattal a telefonomra nézek. semmi.. felfogtam. SEMMI?!!!!!!!!!!!!!!!!
Dehát a legutolsó üzenetem óta majdnem 12 óra telt el! MIÉRT???? Miért nem tud írni?!!!!
Könyörgöm.. szétizgulom magam.
Legutolsó fogadott üzenet: tegnap reggel 09.25.

"A hívott fél jelenleg nem fogad hívásokat, kéjük ismételje meg hívását később." blablablabla...

Elegem van!!!! Teljesen kikészültem 5 perc alatt. És ne próbálja meg nekem megmagyarázni! Elég a magyarázatokból! Pfuj! Utálom!!
Nem írt, nem hívott és kész. Ezen nincs mit magyarázni.

Egy gondolat fut át az agyamon. Mi lenne, ha felhívnám a szállodát.. Megnéztem a számát az Interneten. És ha nem működik a mobilja még lehet, hogy örül is neki, hogy én hívtam.
Na ja, mert így neki nem kell fizetni semmit.

Micsoda??!
Nem hiszem el. Képes volt hazudni nekem!!!!! Hazudott..... De MIÉRT???? Azt mondta, hogy nem működött a telefonja. Na ja. Tegnap még működött, ma meg már nem. Érdekes. De ezt nem fogom bevenni. Meg azt sem, hogy lement a hallba, hogy fel tudjon hívni.
Utálom, ha hülyének néznek. Gyűlölöm!
De biztos én vagyok, aki túldramatizálja a dolgot...

Szörnyeteg

2006-09-12T18:06:00.000+02:00

Ma hajnali négykor jött ám a válasz-sms!
Fejfájás, majd alvás egészen hajnalig az összes üzenetem meghallása nélkül. Nem haragudtam. Persze, hogy nem. Örültem, hogy végre jelt ad magáról.
Tanulság: megint kiderült, hogy én voltam a hülye, a túlaggódó nő, aki nem bírja elviselni ha az eddig naphosszat képernyőbámuló pasija hirtelen, menő média szónokká lép elő. És nem elég, hogy mindezt Koppenhágában, de ráadásul féltucat csinos dán lány társaságában.

Azt hiszem csak egyszerűen hagyom. Nincs annál idegesítőbb mint egy lerázhatatlan, nyafogó-kérdezősködő szörnyeteg.

"Kinek a lelke szabadon száll, annak a távolság nem akadály!"

Kedvenc bölcseleteim

2006-09-11T23:58:00.000+02:00

"1. Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.

2. Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.

3. Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.

4. Az igaz barát a kezdet fogja és a szívedet simítja.

5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, amikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

6. Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.

7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek Te jelentheted magát a világot.

8. Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.

9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az Igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.

10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj mert megtörtént.

11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!

12. Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer téged.

13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek!"

G.G. Maquez

Francbaalustaférfiakkal

2006-09-11T23:41:00.001+02:00

Bárcsak tudnám mi történik. De úgy valójában igazából.
Kaptam tőle sms-t, hogy megérkezett és egész jó út volt, de azóta semmi. Ha attól az egy "ájlávjú"-stól eltekintünk.
Biztos én vagyok a túlbuzgó, a kiálhatatlan, levakarhatatlan, overreacter, de még akkor is, ha megbszélés van vagy vacsora.. egy sms-t lehet írni, hogy ez van és most ne zavarjam. Vagy, hogy holnap beszélünk. hogy például hogy? hát ki lehet menni wc-re is egy percre, nem? Vagy csak a nők gondolnak ilyen "komplex" megoldásra? Valószínű.
Emailt írni meg csakazértse fogok én előbb!
Elmentem aludni (elvileg), G'night!

(Ahj, miért vagyunk mi nők ilyen agyalósak?!!)

Ilyenamilyen

2006-09-11T16:07:00.000+02:00

http://elle.comKicsit mintha ideges lennék. Na nem úgy, szóval.. na. Alex már elvileg leszállt Koppenhágában és még mindig nem írt, hogy jól van meg minden. Pedig megígérte..
Jó, ennyire aggódós azért ne legyek már, biztos minden a legnagyobb rendben. (Remélem!!!)
Négy nap, három éjszaka. Ki lehet bírni. Nem úgy mint azt a 6 hónapot, az azért nem volt semmi. Nem kívánom senkinek. (bár..lehet, hogy ez a hosszú kapcsolat titka?)

Társadalmi kommunikáció este 17.20-18.40. "Remek lesz, alig várom"!
Addig meg számolom a nem létező perceket :)

Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz belekezdeni valamibe, amit az ember nagyon meg akar csinálni, ráadásul régóta. Egyet viszont tudok. Hogy miért. A csalódástól való félelem néha 0-ra blokkolja a motivációt. Néha meg pont az ellenkezője történik: úgy megtelít lelkesedéssel, hogy azonnal képes lennék bármit megtenni. Áhh, nem értem én ezt.

OK, szept. 11. van, biztos ezért vagyok ilyenamilyen ma. Mehetnékmegnemis,folytonéhes,mindenpercbenalexragondolósésattólfélőshogyvalamitörtént.. Túl kell élni.

Favourite links:

http://elle.hu
http://elle.com
http://theconservative.wordpress.com
http://hirlista.hu
http://nlc.hu
http://hu.wikipedia.org
http://mindentudas.hu
http://naprolnapra.hu
http://artitude.hu
http://mek.oszk.hu
http://marieclaire.com
http://news.com.au

Elveszett illúziók

2006-09-10T16:56:00.000+02:00

Most meg mi ez a nagy nyár már megint? Tök jó, hogy süt a nap meg minden, de ma nem vagyok a toppon hangulatilag. Valahogy ez nem megy ma nekem. Mármint túlmosolyogni magam. Tudom, pont ilyenkor kéne erőt venni és csakazértis, de nem megy.
Ha belegondolok, hogy holnap kezdődik a suli.. tulajdonképpen bármilyen meglepő is, bármennyire is szokatlanul hangzik, feldobódom. Egy pillanatra legalábbis. Mert már ez valami változatosság. Valami történik.
Próbálok olvasni, Balzac: Elveszett illúziók kerül a kezembe. Jó könyv. A negyedik oldalig el is jutottam. Az olvasásban nincs félreértés, az van ami le van írva. Persze lehet máshogy értelmezni, belemagyarázni, megmagyarázni, de ez mindenkinek a magánügye. Nincs vita.
Nincs kényszer a megértetésre, a megértésre. Ezt szeretem.